- És ha nem akkor mi lesz? - kérdezte rideg fagyossággal, és erősen összezártam szemeimet. A következő amire felfigyeltem a szél éles süvítése, és az egyre közeledő talaj érzete. A mellkasom össze-vissza verdesett, füleimmel hallottam szívem dobogását. Kétségbeesetten nyitottam ki szemeimet, de nem az a kép fogadott amire számítottam ; Dylan ölelt magához, miközben a hátamat simogatta, s nyugtató szavakat suttogott a fülembe. Semmi zuhanás, semmi életveszély.
Élesen beszívtam a kései, fagyos őszi levegőt, s egy pillanatra megszédültem. Fejemet hátrafordítottam, és az a valaki még mindig a korláton ült, háttal nekem.
- Jól van, gyere, menjünk be. - Irányított vissza a terembe sok táncoló fiatal közé Dylan. Zavartan tipegtem előtte, miközben kezét a hátamon éreztem.
- El, hol voltál? - Clarissa aggódó tekintetébe ütköztem.
- Én csak.. kimentem.
- Gyere, Elena! Táncoljunk! - húzott kezemnél fogva Dylan. - De előtte ihatnánk valamit, nem gondolod?
- Én.. Nem vagyok az a fajta.
- Nem lesz semmi gond! Legalább ellazulsz - kacsintott.
Megadva magamat követtem őt a pulthoz (igen, még egy bárt is beszerveztek), és megpróbáltam a nagy hangzavarban figyelni ahogy rendel. A srác elővett két poharat és átlátszó színű folyadékot töltött bele. Dylan átcsúsztatta neki a készpénzt, majd a kezembe nyomta a szeszes italt.
- Na, húzd csak fel - rám kacsintott, majd szájához emelte a piros műanyag poharat és belekortyolt. Én is ugyanezt tettem.
Végig égette a torkomon az útját, de minél több csúszott le, annál jobban kezdtem érezni magam.
- Még egyet? - nézett felém a már kissé piroskás arcú kísérőm.
- A számból vetted ki a szót.
Lehúztunk még három kört, majd elmentünk a terem közepébe táncolni. Egymásba kapaszkodva, és dőlöngélve vettük át a ritmust. Dyaln megfogta az álarcom szélét és az arcomra helyezte. Én is ezt tettem a övével. Karjait csípőm köré fonta. Még jobban rádőltem köszönhetően a tömény whiskynek.
- Lekérhetném a partnerét? - hallottam egy mély hangot. Meglepetten szétrebbentünk, és az ezüst álarcot viselő srác megragadta a derekamat, mielőtt Dylan akármit is szólhatott volna.
- Öhm.. - kezdtem furcsa hangokat kiadni. Az alkohol egyáltalán nincs rám jó hatással. - Izé..
- Tetszik a ruhád, Elena. - Súgta fülembe.
- Ja, öhm, hnann smersz? - nyögtem a szavakat. Ember legyen a világon aki megértette milyen mondatot próbáltam összehozni.
- Tudod.. - kezdett bele mondanivalójába, de feltoltam álarcát, és egy ismerős, csillogó zöld szempárt találtam.
- Sztem kimgyek aa, izé, mosdba. - Már a torkomon éreztem a feljönni akaródzó italt, és gyomrom többi tartalmát.
Forgott velem az egész terem, és csak egy kiutat találtam ; az iskola előtt kötöttem ki. Mélyen beszívtam az egyre hűlő levegőt, és nekitámaszkodtam egy kőoszlopnak. Elkezdtem felöklendezni a whiskyt, mikor két kéz megragadta a hajamat, és összefogta a fejem mögött. Biztosan Clarissa talált rám.
Mire úgy éreztem, végre minden kijött, már valamennyire kijózanodva emeltem fel fejemet. Kikerekedett szemekkel hátráltam pár lépést, miközben majd' elsüllyedtem szégyenemben. Clarissa helyett az a zöld szemű fiú állt előttem, akivel táncoltam.
- Úristen.. Ú-úgy sajnálom! - sütöttem le szememet miközben elpirultam. - Én nem vagyok ilyen, csak..
- Szerintem jobb lenne ha hazavinnélek. - Halványan rám mosolygott.
- Azt sem tudod hol lakom. - Néztem rá zavartan.
- Elena... - sóhajtott - a szomszédod vagyok. Harry. Harry Styles.
- Mi? Oh.. Mi? - állam a földet súrolta. Egyáltalán nem ilyennek képzeltem. Mindenki egy szemét bunkónak írta le, de.. Ő nem az.. Egyáltalán nem.
- Gyere, ott áll a motorom. - Most már szélesen vigyorgott.
- Motorral fogunk elmenni? Még sosem ültem semmi hasonlón, még robogón sem. - Néztem rá bizonytalanul.
- Semmi baj, úgy látom már nincs mit kihánynod. Szóval.. Mit vesztesz?
- Mondjuk az életemet? - kérdeztem vissza szarkasztikusan, mire elnevette magát.
Odaértünk egy éjfekete, csillogó, méregdrágának kinéző motorhoz. Egy bukósisak és motorosdzseki volt ráakasztva.
- Csak egy sisakod van?
- Nem, mindig van nálam egy plusz a csomagtartóban, hátha vendégem jönne.
Felnyitotta az ülés csomagtartórészét, és tényleg elővett egy fekete fejvédőt. Odajött hozzám, rám tette, majd lassan elkezdte becsatolni. Miután kész volt vele, még a nyakamnál hagyta jegesen langyos kezeit, s közben barna szemeimbe bámult az ő smaragdzöld íriszeivel.
Pár végtelennek tűnő másodperc után megrázta a fejét, és krahácsolt egyet, majd rám adta még a motorosdzsekijét is.
- Csak hogy meg ne fázz. Meg persze motoron nem is tanácsos egy ilyen miniruhában utazgatni. - Végigtekintett rajtam, mire fülig elvörösödtem.
A dzseki kicsivel combközép aljáig ért, s karjaim kétszer belefértek. Éreztem rajta az illatát.
Felült a járműre, én pedig mögötte helyezkedtem el.
- Kapaszkodj belém jó erősen, ha nem akarsz elrepülni. - Üvöltött hátra, majd elindultunk.
Az éjszakai szél erősen csapott az arcomba. Éreztem hogy mindjárt lezuhanok, ezért rövidke karomat Harry dereka köré fontam, s erősen magamhoz szorítottam Őt. Jó érzés volt. Nagyon jó érzés.
Ahogy lelassultunk, körülnéztem, és egy ismeretlen környéket fedeztem fel.
- Hé, hol vagyunk? - kiáltottam.
- Teszünk egy kis kitérőt.
Még félórán keresztül élvezhettem az arcomba csapódó szelet, Harry férfias illatával keverve, aztán kitett a házunknál.
- Én.. Köszönöm.. - Mondtam egyszerre feszülten, hálásan, és adrenalintól kicsattanva miközben a bejárati ajtó előtt lévő küszöbön álltunk, a kislámpa gyér fényében.
- Semmiség volt. - Mosolygott rám, majd elindult a saját házuk felé. - És .. Holnap találkozunk. - Nézett vissza rém egy kacsintás keretében.
Sziasztok!
Huu, tudom hogy régen nem volt új rész, de remélem most ezzel a /viszonylag/ tartalmasabb és eseménydúsabb fejezettel kárpótoltalak titeket.
Ha tudni akarjátok a friss információkat a blogról, lépj be a Facebook csoportba, és iratkozz fel!
Brooklyn xx
