Csak óvatosan az illúziókkal - chapter five

  - Engeded el a lányt! - hallottam magam mögül egy ismerős férfi hangot. Féltem felé fordítani a fejemet.
  - És ha nem akkor mi lesz? - kérdezte rideg fagyossággal, és erősen összezártam szemeimet. A következő amire felfigyeltem a szél éles süvítése, és az egyre közeledő talaj érzete. A mellkasom össze-vissza verdesett, füleimmel hallottam szívem dobogását. Kétségbeesetten nyitottam ki szemeimet, de nem az a kép fogadott amire számítottam ; Dylan ölelt magához, miközben a hátamat simogatta, s nyugtató szavakat suttogott a fülembe. Semmi zuhanás, semmi életveszély.
Élesen beszívtam a  kései, fagyos őszi levegőt, s egy pillanatra megszédültem. Fejemet hátrafordítottam, és az a valaki még mindig a korláton ült, háttal nekem.
  - Jól van, gyere, menjünk be. - Irányított vissza a terembe sok táncoló fiatal közé Dylan. Zavartan tipegtem előtte, miközben kezét a hátamon éreztem.
  - El, hol voltál? - Clarissa aggódó tekintetébe ütköztem.
  - Én csak.. kimentem.
  - Gyere, Elena! Táncoljunk! - húzott kezemnél fogva Dylan. - De előtte ihatnánk valamit, nem gondolod?
  - Én.. Nem vagyok az a fajta.
  - Nem lesz semmi gond! Legalább ellazulsz - kacsintott.
Megadva magamat követtem őt a pulthoz (igen, még egy bárt is beszerveztek), és megpróbáltam a nagy hangzavarban figyelni ahogy rendel.  A srác elővett két poharat és átlátszó színű folyadékot töltött bele. Dylan átcsúsztatta neki a készpénzt, majd a kezembe nyomta a szeszes italt.
  - Na, húzd csak fel - rám kacsintott, majd szájához emelte a piros műanyag poharat és belekortyolt. Én is ugyanezt tettem.
Végig égette a torkomon az útját, de minél több csúszott le, annál jobban kezdtem érezni magam.
  - Még egyet? - nézett felém a már kissé piroskás arcú kísérőm.
  - A számból vetted ki a szót.
Lehúztunk még három kört, majd elmentünk a terem közepébe táncolni. Egymásba kapaszkodva, és dőlöngélve vettük át a ritmust.  Dyaln megfogta az álarcom szélét és az arcomra helyezte. Én is ezt tettem a övével. Karjait csípőm köré fonta. Még jobban rádőltem köszönhetően a tömény whiskynek.
  - Lekérhetném a partnerét? - hallottam egy mély hangot. Meglepetten szétrebbentünk, és az ezüst álarcot viselő srác megragadta a derekamat, mielőtt Dylan akármit is szólhatott volna.
  - Öhm.. - kezdtem furcsa hangokat kiadni. Az alkohol egyáltalán nincs rám jó hatással. - Izé..
  - Tetszik a ruhád, Elena. - Súgta fülembe.
  - Ja, öhm, hnann smersz? - nyögtem a szavakat. Ember legyen a világon aki megértette milyen mondatot próbáltam összehozni.
  - Tudod.. - kezdett bele mondanivalójába, de feltoltam álarcát, és egy ismerős, csillogó zöld szempárt találtam.
  - Sztem kimgyek aa,  izé, mosdba. - Már a torkomon éreztem a feljönni akaródzó italt, és gyomrom többi tartalmát.
Forgott velem az egész terem, és csak egy kiutat találtam ; az iskola előtt kötöttem ki. Mélyen beszívtam az egyre hűlő levegőt, és nekitámaszkodtam egy kőoszlopnak. Elkezdtem felöklendezni a whiskyt, mikor két kéz megragadta a hajamat, és összefogta a fejem mögött. Biztosan Clarissa talált rám. 
  Mire úgy éreztem, végre minden kijött, már valamennyire kijózanodva emeltem fel fejemet. Kikerekedett szemekkel hátráltam pár lépést, miközben majd' elsüllyedtem szégyenemben. Clarissa helyett az a zöld szemű fiú állt előttem, akivel táncoltam.
  - Úristen.. Ú-úgy sajnálom! - sütöttem le szememet miközben elpirultam. - Én nem vagyok ilyen, csak..
  - Szerintem jobb lenne ha hazavinnélek. - Halványan rám mosolygott. 
  - Azt sem tudod hol lakom. - Néztem rá zavartan.
  - Elena... - sóhajtott - a szomszédod vagyok. Harry. Harry Styles.
  - Mi? Oh.. Mi? - állam a földet súrolta. Egyáltalán nem ilyennek képzeltem. Mindenki egy szemét bunkónak írta le, de.. Ő nem az.. Egyáltalán nem.
  - Gyere, ott áll a motorom. - Most már szélesen vigyorgott.
  - Motorral fogunk elmenni? Még sosem ültem semmi hasonlón, még robogón sem. - Néztem rá bizonytalanul.
  - Semmi baj, úgy látom már nincs mit kihánynod. Szóval.. Mit vesztesz?
  - Mondjuk az életemet? - kérdeztem vissza szarkasztikusan, mire elnevette magát.
Odaértünk egy éjfekete, csillogó, méregdrágának kinéző motorhoz. Egy bukósisak és motorosdzseki volt ráakasztva.
  - Csak egy sisakod van?
  - Nem, mindig van nálam egy plusz a csomagtartóban, hátha vendégem jönne.
Felnyitotta az ülés csomagtartórészét, és tényleg elővett egy fekete fejvédőt. Odajött hozzám, rám tette, majd lassan elkezdte becsatolni. Miután kész volt vele, még a nyakamnál hagyta jegesen langyos kezeit, s közben barna szemeimbe bámult az ő smaragdzöld íriszeivel.
  Pár végtelennek tűnő másodperc után megrázta a fejét, és krahácsolt egyet, majd rám adta még a motorosdzsekijét is.
  - Csak hogy meg ne fázz. Meg persze motoron nem is tanácsos egy ilyen miniruhában utazgatni. - Végigtekintett rajtam, mire fülig elvörösödtem.
A dzseki kicsivel  combközép aljáig ért, s karjaim kétszer belefértek. Éreztem rajta az illatát.
  Felült a járműre, én pedig mögötte helyezkedtem el.
  - Kapaszkodj belém jó erősen, ha nem akarsz elrepülni. - Üvöltött hátra, majd elindultunk.
Az éjszakai szél erősen csapott az arcomba. Éreztem hogy mindjárt lezuhanok, ezért rövidke karomat Harry dereka köré fontam, s erősen magamhoz szorítottam Őt. Jó érzés volt. Nagyon jó érzés.
Ahogy lelassultunk, körülnéztem, és egy ismeretlen környéket fedeztem fel.
  - Hé, hol vagyunk? - kiáltottam.
  - Teszünk egy kis kitérőt.


   Még félórán keresztül élvezhettem az arcomba csapódó szelet, Harry férfias illatával keverve, aztán kitett a házunknál.
  - Én.. Köszönöm.. - Mondtam egyszerre feszülten, hálásan, és adrenalintól kicsattanva miközben a bejárati ajtó előtt lévő küszöbön álltunk, a kislámpa gyér fényében.
  - Semmiség volt. - Mosolygott rám, majd elindult a saját házuk felé. - És .. Holnap találkozunk. - Nézett vissza rém egy kacsintás keretében.

Sziasztok! 
Huu, tudom hogy régen nem volt új rész, de remélem most ezzel a /viszonylag/ tartalmasabb és eseménydúsabb fejezettel kárpótoltalak titeket. 
Ha tudni akarjátok a friss információkat a blogról, lépj be a Facebook csoportba, és iratkozz fel! 
Brooklyn xx