Zavaros jövő - Chapter eight

  Minden fehér volt és tiszta. Mint a frissen leesett hó, amin még senki sem járt. A kőpadlón egy ezüst szőke hajú, világos, majdnem átlátszó zöldszemű, sápadt bőrű fiú ült, fehér nadrágban, zakóban, és ingben. Teljesen beleolvadt a szoba világosságába, mintha csak egy odaillő bábu lenne. Arca gyönyörű volt, akárcsak a márvány. Olyan csodásan domborodtak vonalai, hogy egy porcelánbabával kapás nélkül összetéveszthetné az ember.
  A fehér, üres függönyök közül előlépő lány, teljesen elcsavarta a figyelmét. Mintha meglepődött volna, úgy állt fel, pedig pontosan tudott mindent.
  - Harry... Te vagy az? - ejtette ki halovány rózsaszín ajkai közül élettelenül vékony hangon a lány. Világoskék tekintete rémülten nézett fel a fiúra, aki izmos karjával gyengéden megérintette őt. Ujjain lustán, hanyagul omlottak le a lány  hamvasszőke tincsei. Elena zavartan meredt maga elé. Íriszeivel felpillantott a fiú zöld lélektükrébe, ami most oly' idegen csillogott, mintha egy másik univerzumból vetítődött volna ide valami fontos, és jelentős dolog árnyképeként. Csak bámult, és hirtelen meglátta magát benne ; elszörnyedve eszmélt a tényre, hogy egy idegen néz vissza rá. Szőke, majdnem átlátszó haj, üvegszín szemek.
Hiszen ez nem is ő. Ez nem lehet ő. Az ő haja vörös. Az ő szeme barna.
De Harry sem.. Harry.
  Minden olyan ridegen és idegenen hatott, de olyan volt Elena számára, mintha ez lenne a normális, a megszokott. Harry hatalmas, hideg tenyereit a lány derekára vezette, és automatikusan átölelte. Mintha már sok ezerszer tették volna. A semmiből lágy zene kezdett szólni, de ők még mindig gyönyörű kőből  faragott szoborként álltak a terem közepén, mintha örökre megdermedtek volna. Mintha örökre fogságba estek volna saját testükbe, és nem szabadulhattak volna ki többé. Jó érzés volt.
  Harry érezte hogy szíve hevesen kezd lüktetni, és örült a ténynek, hogy legalább ennyi emberi van benne. Bűntudat fogta el, hogy a világ torzított tükörképét mutatja a lánynak, az egyetlen valóságosnak és igazinak az életében. De még rosszabb volt az a tudat, hogy Elena mit sem sejt. Hogy semmit nem tud a való világról, csak az emberek számára alaposan előkészített és aláfestett meséről, melynek fele sem igaz.
Lelkét markoló szúrás fogta el. Mintha valaki bordáin keresztül benyúlt volna szívéhez, és  alaposan összeszorította volna.
Fájdalomcsillapításra, drogra, morfiumra volt szüksége, és pontosan tudta mi segíthet rajta.
  A szőkeséget maga felé fordította, s mélyen szemébe bámult. Megpróbált mindent belesűríteni ebbe a szende pillantásba, amit mondani szeretett volna. Azt akarta, hogy ő is érezze azt a tüzet, a fájdalmat, a vágyat.. Mindent. Mindent, ami  a fiúhoz tartozott, ami a fiút azzá tette, ami. Ajkait Elenáéra nyomta, s teljesen elöntötte a forróság és az édes keserűség. Olyan jó volt. Olyan igazi volt. Olyan.. olyan felséges volt a lányt ízlelni.
Először még csak ajkaik értek össze, majd nyelveik heves csatába kezdtek. Elena lehunyta szemeit, s átkulcsolta karjait Harry nyakán, és csak szorította. Szorította, mintha mindjárt kicsusszanhatna kezei közül.
  Ahogy szemhéjai különváltak, ereiben megfagyott a vér, tüdejében a levegő pedig jócskán megfogyatkozott. Egy idegen állt előtte, akit még sosem látott.  20 év körül lehetett. Bőre olyan fehér volt, hogy káprázásra késztette a lány szemeit. Haja a mennyezet felé meredt, s kínosan rendezetten állt. Olyan ezüstös szőke volt, hogy megtört rajta az éles fény, akárcsak egy kard pengéjén a felkelő nap sugarai. Szemei olyan jegesen meredtek a lányra, hogy már érezte a hűvös szellőt, amint körülöleli.
  - Hol van Harry? Ki vagy te?- a fiú csak felkuncogott a látszólag csacska kérdésekre.
  - Caiden a nevem.
  - Hol van Harry? - ismételte kérdését fogcsikorgatva.
  - Hát te lennél ő.. Elena Blackwell.. Egyáltalán nem ilyennek képzeltelek.
  - Te meg mi a francról beszélsz?
  - Gyönyörűbb vagy, mint mondják - kacsintott Caiden.
A fiú tett pár lépést előre, mire Elena hátrálni kezdett. Hátát nekivágta az erős márványnak, s vulkánként terjedt el belsejében a fájdalom keserves lángja. Caiden karjaival nekiszögezte a falnak, s mélyen a szemébe nézett. Elena olyan ismerősnek vélte álla ívét, ajka vonalát, hirtelen természetét.
A fiú elengedte őt. Háta mögül előhúzott egy hófehér rózsát, és átnyújtotta a lánynak.
  - Tartsd meg. Úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére. Mire minden szirom gyászba borul,  s a holtak hamvai elszállnak, újra találkozunk. - Hangja kísértetiesen csengett.
A lány remegő ujjakkal elvette a virágot, s könnyei landoltak rajta, mintha friss záporral permetezték volna.



  Elena izzadtan ébredt, takarója nedvesen csavarodott alatta. Zilált. Zaklatott volt.
Kinézett az ablakán, és meglátta a nap gyér fényét. Reggel van. Fáradtan kikászálódott az ágyából, s széthúzta a sötétítő függönyöket, majd hunyorogva meredt a vele szemben lévő szobára. Üres volt. Üres és látszólag érintetlen. Harry eltűnt. Megint.
Egyáltalán megtörtént a tegnap este? Tényleg megakarták erőszakolni? Harry biztosan ott volt, és megmentette?
Telefonjáért nyúlt, mikor megpillantott egy hófehér rózsát a íróasztalán. Szívébe félelem nyilallott, és csak egyetlen név csengett fülében.
Caiden.
Most már végképp nem tudta mi valóság, mi álom, mi képzelet.
Félt közel merészkedni a növényhez. Félt, hogy ha megérinti, valami megragadja őt, és a semmibe viszi. Rettegett.
  Gondolkodás nélkül tárcsázta Dylan számát, de a fiú nem vette fel hatodik próbálkozásra sem. Clarissára is rácsörgött.
  - Szia, Elena te vagy?
  - Igen, jól vagy? Minden rendben?
  - Semmi.. Csak Dylan nem veszi fel, és aggódom.
  - Hát nem veled van?
  - Mi? Miért lenne velem?
  - Én.. én nem tudom, csak a szülei felhívtak, hogy tudom e mi van vele, ugyanis tegnap nem ment haza. És.. Smith sincs meg. Tudod, aki szervezte a bulit. - Smith..  Borzalmas volt belegondolni a múlt éjszaka történésébe. Mi lehet Dylannel? Mit tett Harry az őt bántalmazó fiúval? Vagy csak, egyáltalán.. Hol van Harry?  
  Elena kinyomta a telefont, majd lement édesapjához, aki a konyhában ült az asztalnál, újságot olvasott és kávét ivott. A koffeines ital illata az egész házban szétterjedt, s a lány tüdeje is megtelt vele. Sosem szerette a kávét. Túl sötétnek, túl erősnek érezte. Kislánykorában, mindig úgy nevezte, hogy a démon vére. Végül is, mi más képes ekkor energiadózist bocsájtani az emberekre? Egy ötéves kislány fantáziájával bármi lehetséges.
  - Jó reggelt, apa.
  - Mit kérsz reggelire, El? - kérdezte Emerson.
  - Nem vagyok éhes, köszönöm. - Válaszolt, majd elővett egy átlátszó bögrét, és forró vizet öntött bele. Kissé kékes árnyalata volt így, és azonnal Caiden jeges szemeit juttatta eszébe. Elkapta a szédülés és a hányinger miközben felidézte álmát.
  - Alig eszel egy falatot mostanában. Legalább egy kis pirítóst had csináljak. - Emerson hangjából aggodalom sugárzott.
  - Jó, rendben. De csak egy szeletet, mert tényleg nem vagyok túlzottan éhes. - Mondta, miközben nézte ahogy a teafilterből áradó vörös átszínezi a vizet.


  Holmes Chapelben mint általában mindig, a mai napon is szeles, viharos, hűvös volt az időjárás. Elena és Clarissa megbeszélték, hogy kimennek a parkba kicsit beszélgetni.
  - Anyám elutazott Londonba két napra, a hülye bátyám meg már megint nincs itthon. Utálok egyedül lenni.
  - Figyelj, ha szeretnéd nálad alhatok. Úgysincs semmi dolgom, és csak unatkoznék. - Ajánlotta fel Elena. Nem akart még egyszer Harryvel és Caidennel álmodni. Így talán sikerülhet lefoglalni gondolatait.
  - Az jó lenne, köszi. - Clarissa hálásan mosolygott. Ilyenkor mindig hálát adott az égnek, hogy megismerkedhetett Elenával. Eddig bármiben és bármikor számíthatott rá.
Elenát hirtelen egy furcsa érzés fogta el. Mintha valaki figyelné. Elnézett balra, de senkit sem látott. Most jobbra fordította fejét, és mintha az égből egy jég kék szempár figyelte volna.

Sziasztok!
Remélem tetszett ez a rész. Mostantól E/3 szemszögből fognak folytatódni a fejezetek, remélem senkinek sem probléma. 
Ha szeretitek a blogomat iratkozzatok fel, és csatlakozzatok a Facebook csoporthoz, valamint nézzetek be a 'Szereplők' menüpontba, mivel frissítettem a főszereplőket. 
Örülnék ha megírnátok kommentben a véleményeteket. 
Brooklyn xx

Második díjam

Köszönöm szépen a díjat János Zsigusnak!


 Szabályok :

 - Írd ki kitől van a díj
 - Írj magadról 10 dolgot
 - Válaszolj 10 kérdésre
 - Írj 10 kérdést
 - Küld tovább a díjat

 10 dolog magamról :

1. Csak öt dolgot fogok írni.
2. Van szemüvegem meg fogszabályzóm, szóval anyáméknak szerencséje van velem. (:D) 
3. Imádom az angolt, és jól is megy.
4. 3 éves korom óta táncolok.
5. Utálok magamról írni.

10 kérdés  (vagy csak öt) :

1. Van olyan ember, akiben teljesen megbízol?
2. Mit szeretnél kezdeni az életeddel?
3. Emlékszel még az első blogra amit olvastál?
4. Milyen kapcsolatban vagy az olvasóiddal?
5. Gondolkoztál már azon, hogy esetleg kiadod könyvben a blogodat?

10 válasz :

1. Ki a kedvenc íród?
Cassandra Clare.
2. Melyik a kedvenc könyved?
Üvegváros (Végzet ereklyéi 3.).
3. Mi a kedvenc filmed?
Nehéz kérdés.. Talán a Démonok között, Az éhezők viadala - A kiválasztott 1. rész, és a Holnapután.
4. Ki a kedvenc együttesed / előadód?
Még nehezebb.. One Directiontől kezdve, az Arctic Monkeyson keresztül egészen a Nirvanáig nagyon sok.. De, legyen felsorolom.. One Direction, 5 Seconds of Summer, Train, 30 Seconds To Mars, Arctic Monkeys, The1975, The Pretty Reckless, Hollywood Undead, Guns n' Roses, Coldplay, Imagine Dragons, OneRepublic, Hozier, Linkin Park, Nirvana, Three Days Grace, Fall Out Boy, Metallica, Ramones, és tudom hogy még hagytam ki. Ezeket nem csak "szeretem", hanem tényleg a kedvenceim. Ja, és persze még Lana Del Rey.
5. Melyik városban élnél legszívesebben?
Magyarországon belül Budapest vagy Miskolc, de legeslegszívesebben Londonban vagy Manchesterben élnék..
6. Ki a kedvenc magyar költőd?
Oké, ez most furcsa.. De nincs. Nem, egyszerűen nem szeretek semmit, ami Magyarországhoz köthető..
7. Mi a kedvenc sorozatod?
STORYTIME!!! American Horror Story, The Walking Dead, Pretty Little Liars, Awkward, Faking It, My mad fat diary.
8. Melyik a kedvenc zenei műfajod?
Rock/pop, alternatív, rock, indie, metál.
9. Ha több blogod is van, melyik áll a szívedhez a legközelebb?
Ez, azaz az Angel.
10. Mi a véleményed a társadalomról?
Én (ahh, de mennyivel) szívesebben születtem volna egy jó 40 évvel ezelőtt. Igaz, hogy annak a kornak is megvoltak a saját problémái, de akkor is.. Nem volt olyan nagy a közutálat mint most, és meglehetett különböztetni az embereket. Ja, és nem jött veled szembe az utcán vagy akárhol 127 wc kefe (szerintem mindenki érti mire gondolok).


 Akiknek küldöm :
The Queen Bee Of High School 
Szerelem a neten 
Born To Die 

A sötét szövetsége - Chapter seven (E/3)

  Harry úgy ölelte magához a lányt, mintha ha a saját léte múlna rajta. Érezte ahogy testét még mindig szétveti az adrenalin, és legszívesebben összeverné azt a mocskot aki az ő egyetlen és utánozhatatlan vörös hajú hercegnőjét bántani merte. Már a gondolattól kirázta a hideg, a pokolban érezte magát, hogy valaki is egyáltalán hozzányúlhatott Elenához. Szorosan magának érezte, pedig tudta hogy nem az övé, nem uralkodhat rajta, nem parancsolhat neki. Olyan nehéz volt nem a közelében lennie, de pontosan tudta hogy nem engedheti magához szoros kapcsolatba, mert az mindkettőjüket megőrjítené, és Elena akár meg is halhat.
Elena és a halál. Még a legkisebb mértékben is kínzón fájdalmas volt egy mondatba hozni a lányt és a kaszást.

  Elena könnyei szüntelenül hullottak, és már kezdte érezni, hogy az arca alatt süppedő bőrdzseki kezd elázni. Mérhetetlen szégyent érzett, legszívesebben elásta volna magát a pokol legmélyebb bugyraiba is. Mióta ismeri Harryt, mindig a segítségére volt, mindig megmentette. Most, hogy őt ölelte, egy különös érzés kezdett el áradni a hasából, egészen a lábujjáig és a feje búbjáig, ami gyengéd reszketésre fogta testét.
Így álltak ott ketten, a sikátor félhomályában, miközben az őszi szél fáradhatatlanul, mégis lágyan csiklandozta bőrüket, ám ők nem érezhették a levegő mozgását, mert egymást fűtötték összesimuló alakjukkal.


  Dylan kisétált a szórakozóhelyről, Clarissát pedig egyedül hagyta a vonagló tömegben a táncparketten. A csontjaiban érezte, hogy valami nincs rendben. Ösztönei azt súgták, egyenesen a klub mögötti sikátorba kell mennie. Vagy talán csak az a két pohárnyi tömény ital szórakozott az elméjével?
Feszülten körülnézett az ólálkodó mélységben, és hallotta hogy a sötétség összesúg körülötte. A fiú halálosan megrémült, és már sokféle összeesküvés merényletet talált ki önmaga ellen, mikorra végre valahára megtekintette a földön, vérbe fagyva heverő alakot. Reszketve, fehéren és kihűlt bőrrel érintette meg a testet, majd elszörnyedve fogta fel a tényt, hogy az bizony nem más volt, mint az ő egykori barátja, történetesen az, aki miatt most itt van. Jéghideg ujjaival Smith pulzusát kutatta, de megrettenve tapasztalta, hogy ő bizony nem találja. Érezte, ahogy gyomra liftezni kezdett, majd egyszerre minden forogni kezdett körülötte. Egy pillanatra már azt hitte elájul, vagy esetleg úgy végzi mint az ölében heverő barátja.
  Egy nevetés szerű, tompa hangot hallott, ami segített neki visszatérni a valóságba.
Fejét jobbról balra, majd balról jobbra kapkodta, hogy megtalálja a hang forrását.
  - Dylan Redwood, nincs igazam? - olyan reszelősen szólalt meg a férfi, hogy Dyaln saját bőrén érezte tőle a karcolásokat, és mint friss sebből áradó vörös vér, úgy folytak le megtört, jéghideg arcán a forró könnyek.
Tekintetét oldalra fordította, és egy olyan látvány fogadta, amire egyáltalán nem volt felkészülve. Hanyatt esett a piszkos, poros kőlapokon, és a sikátor széléhez csúszott, hátát kőkeményen nekivágta a hideg falnak. Ökleivel többször is megdörzsölte kikerekedett szemeit, de az elé táruló kép semmit nem változott ; egy magas, szikár férfi állt előtte, sötétbarna ballonkabátban és fekete szövetnadrágban, fején egy szürke sapkával, mely elrejtette előkúszó ezüst, már-már fehér tincseit. A hajszín ellenére a férfi nem lehetett idős, inkább olyan 35-40 év körüli. Ez magában semmi volt, a fiú nem ettől rémült meg ennyire, hanem a férfi hátából kinövő hatalmas, éjfeketét öltő szárnyain.
  - Ez.. ez, nem lehet! Biztosan valami partidrogot csempésztek az italomba. Ez nem a valóság! Tudom! Ne próbáljon átverni! - üvöltötte torkaszakadtából, mely a végén már inkább hörgés volt.
  - Ha egy cseppnyit is azt hitted az a valóság amiben élsz, akkor nagyon el vagy tévedve. Amit ti, átlagos emberek - ezt a szót szinte köpve ejtette ki ördögi ajkai közül - gondoltok, az töredéke sem a való világnak. Sosem gondolkodtál még, vajon mi lehet a sötétben? Mi bujkálhat mögötted amikor sétálsz haza éjszaka a sötét utcán? Hogy honnan jönnek a rémálmok? Kik találták ki a szörnyeket? - a férfi hangja hátborzongatóan nyugodtan csengett a csöndes sikátorban, mégis teli volt éllel, amely a frászt hozta a falnál remegő fiúra.
  - Ki.. mi maga? És mit akar tőlem? - nyögte ki nagy nehezen a szavakat Dylan, mire képes volt felfogni az előtte magasodó lény mondatait.
  - Castiel Silence a nevem, és mint láthatod egy bukott angyal vagyok. Egy küldetés miatt jöttem a földre. El kell hoznod nekem Elena Blackwellt. Élve kell nekünk. Sietned kell, mert vészesen fogyóban van az idő.
Dyaln nem volt képes hinni a fülének. Száz százalékig megvolt róla győződve, hogy ez csak egy álom, vagy partidrogot adtak be neki. Hiszen ez kész őrület!
A bukott angyal kezei közül hirtelen fekete füst kezdett szállingózni, egészen addig amíg a fiú belélegezte, s fuldokolva hányta a talajra a vért. Miután minden kijött, minden úszott a vöröses feketés árnyalatban, majd felállt. Teste megnyúlt, izmai jobban rajzolódtak ki ruhája alatt, haja hollófekete színt öltött, s még bőre is világosabb lett.
  - Igen, uram.
  - Most pedig - fordult el Castiel, pokoli vigyorra húzva szája sarkait - takarítsd el a testet, amit Styles itt hagyott nekünk.



  Harry és Elena a fiú motorján utaztak, miközben a lány minden emlékét felelevenítette a fiúval kapcsolatban. Ugyanilyen szituáció volt, csak akkor a levegő melegebben siklott bőrükön, és nem hullottak könnyek barna szeméből.
Ahogy gondolkodott, különös vágyat érzett hogy erősebben szorítsa magához Harryt. Ezt a különös gesztust a fiú is megérezte, amit egy szívből jövő, ám de zavart mosollyal nyugtázott, és pontosan tudta, hogy a lány nem láthatta. Elena egy egyre erősödő, különös kapcsot érzett kettejük között, melyet nem tudott hova tenni. Hiszen alig ismerik egymást, és semmi sem köti őket egymáshoz.
  Elena gondolta hogy Harry nem haza viszi, és ez megnyugtatta a szívét. Valamiért most nem volt kedve a narancssárga színű falakkal körbevett szobájához, a fekete bútorokhoz, és a már megszokott öblítőillathoz ami házukban terjengett. Most szabadnak érezte magát. A hirtelen jött felszellemültségén még maga is meglepődött, hiszen másodpercekkel ezelőtt még lelke szenvedése tükröződött arcán.
  Hirtelen megálltak egy sík, zöld fűvel és tarka levelekkel teli tisztáson. Harry leparkolta a motort, majd elővett egy kisebb pléd szerű textíliát. Gyengéden megérintette a lány lapockáját, majd egy viszonylag tiszta résznél letelepedtek. A fiú leterítette az egyszínű szövetet, majd lefeküdt rá. Intett Elenának, hogy foglaljon helyet mellette. 
Néma csöndben, hátukon feküdve bámulták a csillagokat. Elena nyelve hegyén már nagyon erősen türelmetlenkedett egy kérdés, de ezt a meghitt, gyönyörű pillanatot nem akarta megszakítani.
Harry a lány felé fordította fejét, majd Elena is így tett. Csak bámultak egymás szemébe, s gyönyörködtek az íriszek színében.
  - Harry.. honnan.. honnan tudtad? Hogy, ott vagyok, és..
  - Most tényleg erről akarsz beszélni? - kérdezte majd, kezeit tarkója alá kulcsolta. - Figyelj.. Nekem.. el kell mennem pár napra.. - kezdte mondanivalóját, de ekkor furcsa és erőteljes hangokat hallottak a bokrok mögül. Mintha.. Szárnysuhogás lett volna?
  - Gyere, gyorsan, el kell tűnnünk innen! - kapta fel a lányt. 

Sziasztok! 

Remélem tetszett nektek ez az E/3 szemszögből írt rész, mert nekem jobb volt így írni. Az oldalsávban tudtok szavazni hogy Elena szemszögéből vagy E/3-ből folytassam. Mellesleg bocsánat a rövid részért, de az előzőek viszonlyag hosszúak voltak.
Ha szeretitek a blogomat és a történetet, iratkozzatok fel, és csatlakozzatok a Facebook csoprthoz!
Brooklyn xx

Első díjam

Nagyon szépen köszönöm a díjat Anna Kremernek!


Szabályok :
 - Írd ki kitől van a díj
 - Írj magadról 10 dolgot
 - Válaszolj 10 kérdésre
 - Írj 10 kérdést
 - Küld tovább a díjat


10 dolog magamról :

1. Egyszerűen imádok olvasni.
2. Kedvenc könyvsorozatom A végzet ereklyéi (The Mortal Instruments) Cassandra Clare-től. 
3. Kedvenc sorozatom az American Horror Story, Pretty Little Liars, Supernatural és The Walking Dead.
4. Imádom a horrorfilmeket.
5. Kedvenc műfajom a könyv kategóriában a fantasy.
6. Film kategóriában pedig a thriller, akció, fantasy, sci-fi, és ugye a horror.
7. Imádom a rockzenét.
8. Az első kedvenc bandám a(z) One Direction volt.
9. Kedvenc színem a fekete, fehér, szürke, és bordó.
10. Sok youtubert nézek.

10 kérdés :

1. Mi a kedvenc sorozatod?
2. Ki a kedvenc könyv, illetve blog íród? 
3. Mennyire gondolod komolyan a blogolást?
4. Elítéled a homoszexuálisakat? 
5. Ki a kedvenc zenészed?
6. Emlékszel még a legelső blogodra?
7. Szereted a régi zenéket, filmeket?
8. Mi a véleményed a mostani generációról?
9. Szeretsz olvasni?
10. Hiányzik a gyermekkorod?

10 válasz :

Kedvenc bandád? 

- Nagyon sok van. Kezdve a(z) One Directiontől, egészen a Nirvanáig minden megtalálható.
Komoly vagy inkább laza vagy?

- Mind a kettő. A helyzettől függ.
Mióta írsz?

- Kb. 2 éve
Honnan jött a történet ötlete?

- Elakartam olvasni a Szerelmem egy angyal c. könyvet, meg is vettem, el is olvastam, csak egyáltalán nem olyan volt amilyenre számítottam. Ebből jött az ihlet, vagyis azt írom le, amit én is szívesen olvasnék.
Mit csinálsz a szabadidődben?

- A barátaimmal vagyok, pihenek, blogolok, olvasok, sorozatot/filmet nézek. Mindig amihez hangulatom van.
Nézel sorozatot?

- Imádom a sorozatokat.
Hova utaznál el szívesen?

- Anglia minden vágyam.
Akarsz külföldön élni?

- Igen, és remélhetőleg ott is fogok.
Kedvenc idézeted, könyvből vagy filmből?

- "Ha egy törött kardot helyrehoznak, néha erősebb tud lenni a javítottnál. (..) Talán a szív is ilyen."  - Cassandre Clare - Mennyei tűz városa (Végzet ereklyéi 6.)
Van valamilyen mottód?

- Nincs.

Akiknek küldöm :

Dancin' with the fire

Enemies 

Hologram 

Without Shadow 

The Queen Bee Of High School

Szomszédfiú vagy őrző? - Chapter six

  - És ott mi a helyzet? Megvagytok nélkülem? - mosolyogtam bele laptopom kamerájába.
  - Nagy nehezünkre esik, de valahogy túléljük. Chad hiányol. - Játszotta magát Stephen, miközben ásított egyet. Nem nagyon vagyok tisztában az időeltolódással, de mivel itt kora reggel volt, Brooklynban valahogy estefelé lehetett.
  - Álmos vagy? - mosolyodtam el.
  - Fárasztó egy napom volt, az biztos! Ha nem bánod, mennék lefeküdni. - Dörzsölte lomha kézmozdulatokkal halványan karikás szemeit.
  - Semmi baj. Én most úgyis elakartam ugrani valahova reggeliért, mert apa elment Londonba 
Joannel. Tudod, Clarissa anyjával.
  - Még mindig nem tudsz főzni? - röhögte el magát, de úgy, hogy a forgószékéről leesett, és még a könyveit is magával rántotta.
  - Héé, én ezt egyáltalán nem tartom ilyen viccesnek! - vágtam durcás arcot, bár belülről én is szeszélyes kisgyerekként kacagtam, a régi ehhez kötődő emlékeinken.
  - Én most már tényleg megyek. - Ült vissza ziláltan jókedvűen. - Vigyázz magadra.
  - Te is. Jó éjt! - köszöntem el, majd kinyomtam a skype-ot.
 Felálltam az íróasztalomon heverő, fehér laptopom elől, majd apa túlméretezett pulcsijában és egy melegítőnadrágban az ablakomhoz csoszogtam. Elhúztam a függönyt és bukóra nyitottam az ablakot, mert eléggé fülledt volt már a levegő a szobámban.
  Éppen öltözni készültem, amikor megpillantottam a szomszédos ablakban egy éppen a pólóját felvevő Harryt. Nem tudtam tekintetemet elszakítani róla. Teli tetovált és kidolgozott felsőteste teljesen rabul ejtett.
 Már éreztem hogy kezdek elolvadni, amikor hirtelen rám vetette zöld íriszeit. Szívem hatalmasat dobbant, és gyorsan a fal mögé bújtam, nem mintha így kitudtam volna törölni az elmúlt egy perc eseményeit. Pár másodperc múlva mély nevetést hallottam, egészen közelről. Céklavörösen kinéztem az ablakomon, majd a göndör barna hajú, zöldszemű, adonisztestű szomszédomat fürkésztem bűntudatos képpel, amint éppen félig kilógva a nyitott ablakon kalimpált nekem, arcán egy pimasz, széles mosollyal.
  - Reggelt', kukkoló! Látom kijött belőled a másnaposság. Szó szerint - vihogott. 
  - Hagyjál! Öltözök, menj innen! - sértődötten összefontam magam előtt karjaimat.
  - Miért, csak neked lehet leskelődni? - húzta fel gúnyosan egyik szemöldökét.
Mérgemben teljesen behúztam a sötétítő függönyt, és még az ablakot is becsaptam. Bőven elég volt ennyi szellőztetés!
  Durcásan téptem fel ruhásszekrényemet, majd előrántottam egy pulcsit és egy gatyát, amit a mai napra szántam magamra. Gyorsan átvedlettem a melegítőfelszerelésből, majd egy hajkefével többször is átmentem vörös sörényemen. Már-már átlátszó sminket kentem magamra, majd felkaptam a táskámat, és kettesével szedve a lépcsőfokokat rohantam le. Az előszobában gyorsan magamra húztam bakancsom és kabátom, majd kiléptem a novemberi reggeli, tipikus jéghideg angol időjárásba.
Az utcán szétnézve, megpillantottam Harryt, amint egy fának dőlve, összekulcsolt karokkal méregetett.
  - Mit szeretnél? - kérdeztem sértődötten. Megvonta a vállát, én meg elkezdtem sétálni az egyik irányba.
  - Hová megyünk? - kérdezett vissza, miközben már lassan a nyakamon szedte a lábát.
  - Én enni. És te?
  - Megmutatom neked hol van a kávézó, mivel erre csak a sikátoros zsákutcában kötnél ki.
Megfordultam, gondolván a másik irányba kell menni, de az utca helyett Harry mellkasán kötöttem ki. Ő megfogta a csuklómat, és kiforgatott keblei közül. Olyan ismerős volt ez a mozdulatsor, mintha már megtörtént volna.
Feszülten követtem őt, miközben kínosan pontosan  számolgattam a sáros járdalapokat.


  - De azért jól érezted magad tegnap? - kérdezte Harry figyelmes tekintettel, miközben kortyolt egyet feketekávéjából.
  - Igazából, már azelőtt különös érzet fogott el, mielőtt odaértünk Clarrel. Aztán meg kimentem az erkélyre és.. - ahogy emlékeim között kutattam, valami átvillant az agyamon. - Hé.. az..
  - De igen. Én voltam. Nyugi, nem gondoltam komolyan, csak unatkoztam, és jó ötletnek tartottam szórakozni egy kicsit. - Tudtam, hogy mérgesnek, vagy legalább csak egy kicsit is idegesnek kéne lennem rá, de nem ment.
  - Mesélj magadról - kértem, ezzel is terelve a témát.
  - Tudod.. - kezdett nevetésbe - éppen nem olyan srác vagyok, akit anyuci preferál egyetlenegy kislánykájához.
  - Anyám meghalt.
  - Tudom.

A zöld, és barna kemény csatát vívott egymással, miközben fáradhatatlanul ragyogtak a különös érzelmek veszedelmes kereszttüzében. Vágy, veszély, féltés, mámor, és természetfeletti erők lobbantak fel forrón, égetve a gyengébbik fél teljes létét. Ebben a pillanatban kezdődött el valami, ami semmi jóhoz nem vezethet, mégis olyan fontos a másik számára, mint lélegzetvétel egy fuldokló léleknek.


*1 héttel és négy nappal később
 
  Már  napok óta nem láttam Harryt. Olyan nyomtalanul és gyorsan párolgott el az életemből, mint ahogyan megjelent benne. A szobályában sem láttam már fényt, és  motorja ismerős búgását sem hallottam egy ideje. 
  - Elena, itt vagyok! - vágtatott be szobám ajtaján a másik Styles.
  - Nem nehéz észrevenni - biccentettem felé fejemmel.
  - Van már terved erre a párnapos pihenőidőre? - kérdezte izgatottan. Már előre félek mit hoz ki ebből.
  - Talán pihenni?
  - Nagyszerű! Holnap lesz egy buli..
  - Bele se kezdj! Éppen elegem van ezekből a "jajj, csak egy buli" témákból, és a piálásból, nem beszélve a többi tizen-huszonéves egy éjszakás kalandot kereső baromról!
  - Elena.. Légy szíves.. Nagyon szépen kérlek. - Utálom amikor azokkal a nagy és kerek barna szemeivel néz rám. Csak egyszerűen megtört.
  - Ezzel a tekintettel még egy papot is rá tudsz vinni egy gyilkosságra! - sóhajtottam megadóan.
  - Köszi!! Szeretlek! - ölelt át. Már csak ezért is megérte belemenni. - Ó, már ennyi az idő! Ideje mennem. Holnap 7 órakor találkozunk, majd hívok egy taxit.
  - Szia, Clar - intettem neki, ahogy kilépett az ajtón.
Lementem a konyhába, és apát láttam, miközben  főzött valamit.
  - A fenébe! Elena drágám, elugranál a boltba tojásért?
  - Persze, apa. - Mosolyogtam rá. Látszott rajta hogy ideges.
Felkaptam a cuccaimat, és már úton is voltam. November közepetájt, este 5 óra körül már igazán besötétedett, és még az erős, jéghideg szél is csípte arcomat.
Kész megváltás volt belépni az utca sarkán álló, meleg és fényes kisboltba, de sajnos ez sem tartott sokáig, mert se perc alatt megvettem a tojást.
  Miközben hazafelé sétáltam, egy kéz ragadta meg hátulról a vállaimat. Rémületemben felsikítottam.
  - Csak én vagyok - vihogott a képembe Dylan.
  - Úristen, tudod hogy megijedtem? - dobogó szívvel boxoltam karjába. És ha már Dylannél tartunk.. Mostanában nagyon összebarátkoztunk, igazán megismertem milyen is ő, és nem az előítéleteimre hallgattam.
  - Pont téged kerestelek. - Mondta, mikor már elindultunk.
  - Igen?
  - Clarissa mondta hogy holnap ti is jöttök Smith bulijára. Arra gondoltam hogy mehetnénk hárman - vonta meg vállát.
  - Nekem megfelel. Feltéve ha nem itatsz le.
  - Hé! - röhögte el magát ismét.
  - Akkor holnap találkozunk. - Búcsúztam el tőle, és beszaladtam a házunkba. 


  Mivel kint hideg van, és kiöltözni sem nagyon szeretnék, csak egy fekete egyberuhát vettem fel, combközépig érő, ugyanilyen színű zoknival, egy melegebb bőrkabáttal és bakanccsal. Állítólag most ez a divat, és nehezen bevallva, de egy kicsikét nekem is tetszik.
Az utcán Clarissával vártuk Dylant és a taxit, és mire megérkeztek elindultunk. Egy kisebb szórakozóhelyen álltunk meg, és mielőtt kiszálltunk, Dylan kifizette az utat.
Clar és Dylan izgatottan, míg én feszélyezve léptem be a vodkától és sörtől bűzló helyre. Mindenféle fényekkel világítottak a képembe, amitől kissé megszédültem. Utálom az ilyen, és ehhez hasonló klubokat.
  - Lányok, iszunk valamit? Nyugi El, neked csak egy gyenge koktélt gondoltam. - Üvöltötte túl a zenét Dylan.
Odasétáltunk a pulthoz, és Clarissáék egy-egy whiskyt húztak le, én pedig csak egy narancslevet szürcsölgettem.
  Míg barátaim a táncparketten rángatóztak, én csak egy helyben ücsörögtem, de igazából nem is bántam.
  - Hé, kislány, nincs kedved beszélgetni? - szólított le egy fekete hajú, kék szemű srác, akit párszor láttam már Dylan társaságában. Mivel ő megbízik benne, és jóban van vele, nem lehet egy tömeggyilkos típus, szóval válaszoltam neki.
  - Elena vagyok.
  - Én Smith. Nem megyünk ki kicsit? Már kezdek rosszul lenni a tömegben. - Bólintottam egyet, majd kezemnél fogva kihúzott a helyről.
Egy sötét sikátornál álltunk meg, amikor a falnak döntött, és ajkait megpróbálta közel hozni az enyéimhez. Csak ekkor éreztem meg rajta a tömény vodka és olcsó sör szagát.
  - Eressz el! - próbáltam üvölteni, de befogta a számat, másik kezével pedig a combomat kezdte el simogatni.
Ajkait keményen az enyéimhez tapasztotta, majd nyelvét belém tuszkolta. Undorító alkohol íze volt. Szemeimet erősen összeszorítottam, megadva magam. Ekkor hirtelen egy erős, fehér színű fényre eszméltem, majd egy puffanást hallottam egyenesen a lábaim előtt. Smith eleresztett, és kétrét görnyedve hevert a földön, mellette pedig egy dühös Harry állt. Az égből egy véres toll hullott hajamba, de nem törődtem vele, csak szorosan magamhoz öleltem a zöld szemű fiút. Ahogy a derekamat szorongattam, kicsordultak a könnyeim.
  - Köszönöm.. megmentettél - ennyit bírtam kinyögni.

Sziasztok! 
Sajnálom hogy múlthéten nem volt új rész, de remélem ezzel a hosszabb fejezettel kárpótoltalak. Ha tetszik a blogom iratkozz fel, valamint csatlakozz a Facebook csoporthoz! 
Megj. : a  fejezet kb. felénél, a dőlt betűs részlet nem Elena szemszögéből, hanem E/3-ból van írva. 
Brooklyn xx