Titkok és válaszok szobája - Chapter nine

  - Ha még mindig szeretnél nálam aludni, akkor nekem oké. De.. - mondta Clarissa gondterhelten.
  - Nyugi Clar, semmi baj! Majd alszok a kanapén! - nyugtatta a lányt Elena.
Amikor Clarissa és Elena hazaértek, felfordulva találták a házat ; Clar azt kapta anyjától elő-születésnapjára, hogy átalakítják a szobáját. Meglepetés volt. Semmi London.
  - Azt biztos hogy nem hagyom! Miután felkelsz olyan fájdalmaid lesznek, hogy két hétig nem tudsz megmozdulni. Majd.. Alszol a bátyám szobájában. - Elena szíve hatalmasat dobbant. Hogy ő Harry szobájában? Az ágyában, ahol máskor a fiú alszik?
  - Nézd, nekem tényleg jó lesz a kanapé..
  - Szó sincs róla! Harry úgysem jön haza egy ideig, szóval nincs mitől félned. - Szállt be a beszélgetésbe Joanne is, miközben Elenára kacsintott.
  - Jó, rendben. - Sóhajtott fel magát végül megadva a lány.



  Elena sehogy sem tudott elaludni a szobában. Egyszerűen lehetetlen feladatnak bizonyult számára. Az ágyneműből jövő illat megőrjítette. Hiszen Harry illata volt. Akárhányszor csak forgolódott, ficánkolt a takarók és párnák között, olyan érzése volt, mintha egyenesen a fiú karjaiba zárta volna magát.
Tehetetlenül felállt az ágyról. Mi lenne ha körbenézne kicsit a szobában? Úgy sem tudná meg senki.. És mi baj származhatna belőle? A szobát beborította a hold erős fénye, ezért jól belátta a területet.
Telihold volt.
  Először Harry íróasztalát kezdte vizslatni. Egyszerű, fa asztal volt, amin néhány kietlen papír lapot, ceruzákat és tollakat, valamint egy füzetet hagytak. Elena fellapozta a füzetet, amit első pillantásra üresnek vélt.
Milyen különös. Ki hagy teljesen sivár lapokat csak úgy, szanaszét? 
Ahogy megérintette a füzet belseje sima felületét, ujj begyei egy halvány nyomódást éreztek meg. Amint végigment a mintán, a jel világítani kezdett. Olyan fény volt az, amit Elena még sosem látott. Volt benne valami.. Természet feletti. Valami.. Isteni..
A forma teljesen kirajzolódott. Egy pentagramma.
  Az öt ágú csillag vonalai hirtelen megnyíltak, s a füzet tartalma láthatóvá vállt.
Nevek voltak. A legalapabb angoltól kezdve, magyaron át, egészen a kínaiig. Minden név után ismeretlen jeleket rajzoltak.
Sorban elkezdett olvasni.

          Jimmy Davis
          Söul Zoth 
         Jónás Simon 
         Yamaghy Misa 
         Smith Taylor

Mi a franc? Smith Taylor? Hiszen ő támadta meg Elenát azon az estén!
  - Elena..
A lány megpördült a tengelye körül, s a hang tulajdonosára nézett. A kitárt ablak előtt terpeszkedett. Haja zilált volt, szeme zölden csillogott a hold fényben.
  - Harry, én.. - kezdte Elena, de a fiú hirtelen előtte termett, s mutatóujját a lány ajkára illesztette.
  - Sh.. Nem neked kell magyarázkodnod. Ma nem - suttogta, miközben zöld íriszével belemélyedt a zavart szem párba. - Gyere, inkább üljünk le - gyengéden megfogta a lány kezét, s az ágyhoz vezette. - Tudod - sóhajtott -, a te.. Azaz, a ti világotok mellett van még egy, sokkal nagyobb és jelentőség teljesebb élet. Léteznek a rém mesékből kitalált lények. Tündérek, mágusok, vámpírok, démonok és.. angyalok. Én is egy ilyen vagyok. Egy nephilim. Közöttünk vannak olyanok, akik jók, és fontos szerepet töltenek be. A teremtőt szolgálják, „És [az angyalok] akik nála vannak, nem tartják méltóságukon alulinak az ő szolgálatát és nem lankadnak el. Éjjel-nappal fáradhatatlanul magasztalják őt.”* És persze, vannak bukott angyalok is. Ők egy sötét zugban élnek, valahol a Föld és a világ egyetem között. Én sem tudom pontosan, hogy ez hol van, pedig közéjük tartozom. Megbuktam. Gyilkoltam.. Nekem.. Ez a feladatom. - Elengedte a lány kezét, és az íróasztalon heverő füzetre mutatott, amit már hirtelen az ujjai között szorongatott. Koromfekete volt, és két szó állt rajta ; Death Note - Ez az én Halállistám. Ebbe jegyzem fel azon bűnözők nevét, akiknek kín jár. A pokolban kell megrohadniuk, azokért amiket tettek. Az a mocsok is megkapta, aki téged.. - Harry izmai megfeszültek, hangja megremegett, szemében egy szikra pattant, amely mintha láng csóvával tüzelte volna fel a szobát. - Én - már nyugodtabban, mégis olyan.. összetörten folytatta - mindent megpróbálok. Mert, nem vagyok rossz. Nem akarok az lenni. Segíteni akarok.. De.. Egyszerűen nem megy. Szörnyű vagyok. Egy igazi szörnyeteg. Még téged is.. Az álmaidban manipuláltalak.. - hangja elcsuklott, és mintha egy könnycsepp csillant volna szemében.
  Elena úgy érezte, hogy teljesen elhagyta őt az élet. Hihet ebben? Ha igen, akkor meg mi köze lehet ehhez az egészhez?
  - Harry.. - megragadta a fiú kezét.
  - Félsz tőlem? - suttogta. Hirtelen olyan közel került a lányhoz, hogy érezte milyen gyorsan kapkod levegő után. Félt a választól.
  - Nem.. - lehelte Elena. Összekulcsolt kezeiket megemelte, s kettejük közé vette. - Csak nem értem. Mi közöm ehhez? Miért mondtad ezt el? Nem tudom, mit gondoljak, mit érezzek.. Elhiggyem neked? Olyan bizonytalan vagyok. Képtelen vagyok felfogni - hangja remegett.
  - Én is érdekes néznék, ha valaki elém állna, és úgy beszélne hozzám, mintha egy mesét olvasna fel. - Halványan elmosolyodott, s megszorította a lány kezét. Ez az apró gesztus megmelengette Elena szívét. Úgy érezte, hihet Harrynek. Hogy biztonságban lehet mellette. Egy gyilkos mellett.
  - Azt hogy értetted, hogy gyilkos vagy? Öltél már embert?
  - Igen. Aki nevét beírom a Halállistába, az meghal. Nagyon kevesen vannak, akik birtokában állnak ezeknek a füzeteknek. A munkám, hogy valamennyire megtisztítsam a világotokat a gonosz emberektől. De közben én is az leszek.. Hiszen milyen teremtmény az, aki életeket ont ki? És az egészben a legrosszabb, hogy nem érzek bűntudatot. Általában olyan nephilimek kapják, akik bukott angyalok, de mégis jobbak. Azt hiszem, az enyémen kívül még öt Halállista van a világon. Ebből három nephilimnél van, kettőt pedig elloptak halálistenek. Ezek olyan lények, akik a pokolban uralkodnak.
  Elena percekig ült csendben, próbálta emészteni a hallottakat.
  - Miért én? Miért mondtad el? - csak ennyit tudott kinyögni.
  - Mert bízom benned. Amikor először megláttalak, valami megfogott benned. Különleges kisugárzásod van. És az ereidben.. - megfogta a lány csuklóját, s felé fordította. Ujj begyeivel végigrajzolt az ereit, s mintha azok válaszoltak volna az érintésre, sötétebbek lettek. - Valami isteni eredetű vér folyik. Érzem. Nem tudom mi lehet ez, de akárhányszor rád nézek, egyszerűen ragyogsz.



  - Dylan Redwood, kérlek lépj elő. - Parancsolta reszelős hangon Darion, a törött szárnyú halálisten. - Fogadod, hogy mostantól hűn fogod szolgálni rangban és lépességben feletted álló Isteneket és bukott angyalokat?
  - Fogadom. - Válaszolt a fiú. Teljesen éjfekete szemei magabiztosan meredtek előre.
  - Fogadod, hogy felveszed az Aryan Fallhallow nevet, és bukott halandóként élsz tovább?
  - Fogadom.
  - Fogadod, hogy hidegvérrel teljesíted minden feladatod, és a nyomorult életed árán is megszerzed Shyanne lányát?
  - Teljes szívemből fogadom. - Hangja gúnyos volt, mosolya gonosz.

Sziasztok!
Nem tudom milyen érzéseitek vannak most, a rész elolvasása után, de kicsit félek, hogy ezekkel a szálakkal elrontottam a szemetekben a történetet. Nagyon szépen kérlek titeket, hogy írjátok meg kommentben a véleményeteket, mert nagyon bizonytalan vagyok. Nem tudom, hogy folytassam e a fejezetek kiposztolását. 
Illetve, arra is megkérnélek titeket, hogy töltsétek ki ezt az űrlapot !
Ps.: tudom, tudom. Az ötletet tényleg a Death Note c. animéből vettem, de ez nem koppintás lesz, mielőtt valaki megírná. Teljesen más szerepet fog betölteni a történetben a Halállista.  
Brooklyn x
* 21:19-20