Titkos minták - chapter three

  Erős, mégis visszafogottan szolid dezodorillatot árasztott, amitől egy pillanatra megszédültem, olyan hirtelen csapott meg. Elsuhanó testéből már forrónak hatott a rideg fagyosság.Vállával aprót lökött rajtam, ennek - és sokkos állapotomnak - köszönhetően hátrafelé kezdtem zuhanni. Azt hittem elesek, de egy hideg, síkos, egyenes rúdnak döntődtem. A korlát.
Reszkető kezeimmel belekapaszkodtam ; olyan szorosan tartottam, mintha az életem múlna rajta. Fejemet alig észrevehetően megráztam. Össze kell szednem magam.
  - El, jól vagy? - egy ismerős hang szólt az ajtó irányából. Tudtam hogy onnan jön, de mégis oly távolinak tűnt. Mintha egy másik univerzumból szólna hozzám. 
  - E-ez mi volt? - kapkodtam a tekintetem újdonsült barátnőm, és az immáron teljesen üres utca között.
  - Miről beszélsz?
  - Az előbb..
  - Mi az? Én nem látok semmit.. - zavart tekintete egy löketet adott. Mióta ide költöztünk egyre inkább érzem hogy kezdek megőrülni.
  - Semmi. Mindegy. Hagyjuk. - Hangom meglepően megváltozott ; mintha egy másik ember beszélt volna. - Azért jöttem hogy megkérdezzem, hogy.. Hogy holnap hánykor indulunk a suliba? - gyorsan kellett agyalnom egy kifogás miatt. Mégis hogyan mondhatnám el neki hogy valójában miért jöttem? Így is elég hülyeséget csináltam már.
  - 7.30-kor találkozunk az utcán. Izgulsz már? - arca rögtön felvillanyozódott, hangja egy izgatott dallamot vett fel. Tehát sikerült meggyőznöm.
  - Igazán? Nem. Semmi nagy cucc nincs ebben. Sosem voltam az a típus aki halálra fárasztotta magát az olyan apróságok miatt, mint hogy például egy új iskolába kelljen mennie. - Vonogattam a vállam.



  Reggel kelletlenül ébredtem telefonomon beállított csengőhangra. Valami nyugtalanítót álmodtam. Tudom. De akárhogyan is akarom, egyszerűen nem tudom mi lehet az. Vajon kapcsolatban áll a tegnap éjjeli ezüst álarcos, szárnyas férfivel? Nem akarom magamnak bevallani, de a tudatalattim tudja, hogy így van.
De nem pepecselhetek ezzel többet, hiszen elkések!
  Leterítettem magamról a takarót, és ülő helyzetbe küzdöttem elnyűtt, fáradt testem. Megdörzsöltem szemeimet, majd felálltam. Átsétáltam a fürdőszobába elfogadható külsőt varázsolni a fejemre, majd felöltöztem.
  7.31 volt amikor kimentem az utcára, de Clarissát sehol sem láttam, csak egy fekete Range Rover autót. Sóvárogva pillantgattam a jármű felé, hiszen  mindig is egy ilyet akartam.  Olyan gyönyörű volt ahogyan a leheletnyi halvány előbukkanó nap sugarai megtörtek rajta.
  - Elena, ott alszol, vagy jössz már? - pár másodpercnyi bambulásom miatt észre sem vettem a kocsiból kifelé kalimpáló Clarissát.
Szemeim a normális kétszeresére nőttek miközben beültem.
  - Öh.. Sziasztok - bizonytalanul köszöntem. Hátul foglaltam helyet, mivel az anyósülésen Clarissa ült. Mellette egy férfi volt.
  - Elena, ő itt a bátyám. - Hátrafordult hogy nagy, barna szemeivel izgatott pillanatokat küldjön  felém.
  - Clarissa, ne forogjál már, légy szíves.. Legalábbis ha nem akarsz balesetet. - Szólt a vezetőülésből egy mély hang, ami oly' ismerősnek hatott, mintha azt már hallottam volna. De nem az a fajta, mint amikor valakivel találkozom az utcán, hanem valami sokkal szürreálisabb.. Mintha álmomban szólt volna.
  - Rosszabb vagy mint egy zsémbes öregember! - üvöltött Clarissa, miközben megérkeztünk az iskola épületéhez. Nagy kapkodással kirántotta a belülről sötét szürke ajtót, s az nagy csattanással záródott helyére, mire észbe kaptam és én is kiszálltam egy halk, elmormogott 'szia' kíséretében.
  - Hé, Clar, várj már! - sietős lépésekkel igyekeztem utána. Bakancsom alatt ropogtak a levelek, és éreztem ahogy a már odaszáradt sár tapad a talpamra, hogy majd utána erős barna por formájában lepereghessen róla.
  - Nos, kedves barátném, ez lenne az új iskolád! - állt meg hirtelen, majd átkarolt, és íves formát leírva mutogatott az előttünk terpeszkedő hatalmas, piszkosfehér, néhol sötétszürke épületre. Fáradt mosolyra húztam ajkaim, majd sóhajtottam. Új élet. Vagy minden marad ugyanolyan?


  Fizika órára tartottam éppen egyedül, kezemben egy gyűrött papírfecnivel, amit egyre csak nyomorgattam. Clarissának matekja van, tehát az egyedüli akiben megbízhatok az a kezemben lévő terem száma. Hallgattam ahogy a korombeli, vagy idősebb lányok magassarkú cipői  kopognak a homokszínű márványpadlón.
Megálltam a 103-mas terem előtt, de azért még utolsó meggyőződésre a fecnire pillantottam. Bingó. Ez az.
Beléptem a fehérre festett falak fogságába. Körülnéztem hely találása reményében, végül a leghátsó sorban találtam egy kétszemélyes padot, ahol történetesen senki sem helyezkedett el. Előszedtem a cuccaimat, és minden szükséges felszerelést kipakoltam az asztal tetejére.
 Belépett egy negyvenes éveinek végében járó, szürke szmokingos, szürke hajó, szürke tekintélyt parancsoló szemű férfi. Hmm, a szürke ötven árnyalata..
  - Jó napot, osztály. Remélem készültek, mert a jövő órán felelnek. - Közölte, majd lecsapott egy vaskos könyvet a tanárok számára előállított asztalra. A táblához sétált, majd egy fekete alkoholos filc kupakját lecsavarva megtorpant egy zajra ; az ajtó nyílt. Egy barna hajú, barna szemű, fekete bőrdzsekis fiú lépett be rajta. Elég volt egyszer ránézni, az embernek rögtön leesett hogy az úgynevezett " nagymenők " közé tartozik. - Áh, Mr Redwood, nem tudtam mi hiányzik. - Sóhajtott fáradtan.
  - Ugyan, Mr Kingstone, tudom hogy imád! - kezeit drámaian széttárta majd kacsintott egyet.
  - Pontosan. Imádom beírni az ellenőrződbe a késést. Foglalj helyet, és az óra hátralévő részében olyan kussban leszel, hogy egy hangya lélegzetvétele is hangosabb legyen nálad, különben meg van beszélve egy randi az igazgatói szobában. Értve vagyok, Redwood? - nyugodt hangon, nyugodt tekintettel mondta. Egyszerűen lenyűgöző ez az ember.
A fiú körbenézett a termen, majd tekintete megállapodott rajtam. Hozzám sétált, majd levágódott mellém, és táskáját a földre dobta.
  - Heló, Dylan Redwood vagyok. Te új vagy, igaz? - nézett rám egy félmosoly kíséretében. Úgy látszik, ezt tényleg nem érdekli Mr Kingstone dumája.
  - Igaz. Elena Blackwell.
  - Nos, örülök a találkozásnak, Elena. - Láttam hogy még valamit mondani akar, de az igazándiból, egyáltalán nem érdekelt. Ezt tudtára is adtam azzal, hogy fejemet előre fordítva hallgattam az órát, akármit is beszélt.


  Egy furcsa jelek halmazával teli rajzolt fekete ajtó mellett álltam. Körülöttem sötétség volt ; az egyetlen amire ráláttam a hófehéren foszforeszkáló textilzuhatag ami testem köré volt felhalmozva.
Belöktem az ajtót, majd az égető érzést hagyva tenyeremen kitárult. Egy tükrökkel megrakott igen tágas teremben találtam magam.
Körülnéztem, de a tükörből egy szőke hajú, barna szemű idegen pillantott vissza rám. Velem meg mi történt? Arccsontjaim élesebbek lettek, szemeim beesettebbek, szám felduzzadt, a vörös göndörödő hajzuhatagomból pedig egy átható arany szín képződött, s ami a legmeglepőbb volt : fehér szárnyaim voltak. Úgy néztem ki, mint egy angyal, aki most pottyant le az égből.
  Egyszer csak a tükrökből kilépett egy  talpig fekete ruhás férfi, kinek szintén szárnyai voltak, ám az övéből éjsötét tollak hulltak. Arcán egy ezüstösen csillogó maszkot viselt, s arccsontjainak keretet adva, barna göndör tincsek álltak szét, amiket fény világított, ennek köszönhetően egy sötét glória képződött feje körül.
Felém sétált, s megállt pontosan előttem olyan szorosan, hogy homlokom tetején éreztem leheletét. Megfogta a jobb karomat, majd tanulmányozgatta kicsit, s szabad kezével hajam mögé nyúlt, és elővett egy érdekes formájú pengét. Vékonyka csuklómhoz érintette, majd elkezdett belevésni egy mintát ; egy kör alakot, ami úgy nézett ki mint a jing-jang golyó, csak ezen egy fekete félkör ölelte körül a fehéret, s bennük voltak a az apróbb körök.
Felsikítottam a szúró fájdalomtól, majd éreztem hogy a forró vérem csordogál lefelé.
Kezdett enyhülni az érzés, ám ekkor a jel elkezdett füstölni, majd lángolni, s egyszer csak azt éreztem hogy itt a vége. A tűzcsóvák belülről is marcangoltak, s porrá égették a szívemet.

Sziasztok! Remélem tetszett a rész, és nagyon nagyon sajnálom hogy ilyen későn hoztam..
Kövessétek a blogot a Facebookon  is, és iratkozzatok fel! Mx